Ma végre elérkezett a várva várt ,,rangadó”, tizenkettő környékén a csoport fele találkozott a törzskocsmánkba, onnan mentünk a Diósdi pályára, ahol találkoztunk a többiekkel. A pálya szélén elfoglaltuk a helyünket és vártuk a meccs kezdetét. A mérkőzés elején egy koreográfiát emeltünk föl, amiről a festék egy kicsit lekopott, de azért jól látszódott. A meccs 25-dik percig kiegyenlített volt, de aztán a csapatunk végre észbe kapott és egy messziről lőtt lövéssel a megszereztük a vezetést, így a félidő végén 1-0-ra vezetünk. A második félidőt egy sárga füsttel kezdtük, majd hangos szurkolással folytattuk, de pár rendező ezt rossz szemmel nézte és egy kis lökdösődés alakult ki, de ennek hamar vége is lett volna, ha nem szólnak az árpád sávos zászlóért (ami a címerünkben is benne van, talán valaki szégyelli hogy Magyar), de végül is nem lett belőle semmi. Egy óra játék után ismét gólt rúgtunk, erre hangosabb szurkolásba kezdtünk, aminek a meccs vége fele meg is lett az eredménye, újabb két góllal növeltük találataink számát, de a csapatnak ez nem volt elég, aminek hatására lőttünk még kettőt, így kiütés lett a vége. A játékosok megköszönték a biztatást, mi pedig vidáman mentünk haza.